Torkán versek: jól van…

vagyok a most vagyok az ok
miközben az éjféli nap felragyog
isten szent magja körül
s örül mert kört a körbe mindörökre 
átkarol a szabaddá lett szeretet
s nézheted mit látnak a szemek
a tékozló fiú kezéből ki messzire költözött
s eltévedt a csalfa idő héjazatai között
rebben a rend piheg a lét a tér is kitárja két kezét
csillagok nyílnak kövek gurulnak szerteszét
hogy testet öltsenek istennek nagy-nagy háta mögött
s ne tudja a gúnyába öltözött egybeforrt vagy széttörött
ahogy fényágra száll a madár és szépen dalol
úgy látom fejfára repülni elszenderülni valahol
változást színlel a felszín és magával perel 
ám készül a jövendő a múltjára hulló halotti lepel
de itt jól van minden jól van idebent
hol magomba ringatják a végtelent
szemeddel látok szíveddel érzek 
megsértenek vérzek 
mert szeretlek téged
én is ten vagyok 
hisz réges-régen eggyé váltunk már a csengő-bongó kalapáló szent mintákban összeálló szívjelekben